Menü
Ez az ősi bölcselet, -amelyet bhakti-jógának is neveznek- időtlen és tiszta tanításként szolgál a ma élő, önmegvalósítást kereső érdeklődők számára. A bhakti életfilozófia és életmód örökérvényű és kultúrák feletti, hiszen az ember legmélyebb lelki és szellemi igényeit elégíti ki. Központunk célja, hogy teljeskörű ismeretterjesztést nyújtson a hinduizmus Brahmá-Madhva-Gaudíja-Vaisnava szellemi tradíciójáról, amely hagyomány sok ezer éves múltra tekint vissza.
A bhakti-jóga a hinduizmus Brahmá-Madhva-Gaudíja-Vaisnava szellemi tradíciójához,
–tanítványi láncolatához– tartozik, amely hagyomány sok ezer éves múltra tekint vissza. Központunk célja, hogy teljes körű ismeretterjesztést nyújtson erről az ősi bölcseletről, amely időtlen és tiszta tanításként szolgál a ma élő, önmegvalósítást kereső érdeklődők számára. A bhakti életfilozófia örökérvényű és kultúrák feletti, hiszen az ember legmélyebb lelki igényeit elégíti ki.
A bhakti-jóga a tekintélyes Védánta filozófia odaadó értelmezésén alapul, és így a hinduizmus egyik fő vonulata. A bhakti szó arra az általános odaadó érzületre utal, amely bármely spirituális hitű, vallásos ember szívében jelen van. A bhakti-jóga gyakorlatai – például a védikus könyvek olvasása, a mantra-meditáció és a megszentelt ételek fogyasztása – fokozatosan az önmegvalósítás és a tiszta istenszeretet szintjére emelik követőiket. A bhakti folyamatának célja, hogy mint örök lelkek visszanyerjük természetes, boldogsággal teli tudatállapotunkat.
Emellett a bhaktihoz, a tiszta istenszeretethez közvetlenül nem kapcsolódó tudományok – mind a védikus, mind a modern tudományok, művészetek – ismereteit is a gaudíja-vaisnava filozófia szemléletében adja át az érdeklődőnek, ezáltal is lehetőséget nyújtva a lelki önmegvalósítás, és kapcsolataink fejlesztésére.
Nem ez a test az éned! Az élőlény – az egyéni lélek – eredeti énje egyáltalán nem azonos a látható anyagi testével. Valódi önazonosságát tekintve minden élőlény transzcendentális tulajdonságokkal rendelkező lélek, aki örök, sohasem született, és nem is hal meg. A lelki világban élő lelkek eredeti, lelki testükben vannak ott jelen, az anyagi világban azonban fizikai testet öltenek magukra. A lélek nem hal meg a test halálával, hanem mindig folytatja létezését újabb és újabb testet elfogadva, amíg az odaadás, az istenszeretet-jógája által (prema-bhakti yoga) vissza nem tér a lelki világba Kṛṣṇához. A lélekvándorlás fogalmán azt értjük, hogy az anyagtalan lélekszikra életről életre lecseréli anyagi testeit: leveti az addigi, öreg, elhasználódott testét, és újat fogad el helyette. A test tulajdonképpen már az élet folyamán is állandóan szemmel láthatóan változik – míg a lélek ugyanaz marad. A halál során nem történik más, mint hogy a változatlan lélek egy másik testbe költözik.
India spirituális történelmében jelentős szerepet játszanak a védikus írások, például a Bhagavad-gítá és a Srímad Bhágavatam. A bhakti-jóga tanításai ezekből a könyvekből származnak, követőiket vaisnaváknak nevezik. A védikus írások és vaisnava magyarázataik rendkívüli nagy hatással voltak az indiai kultúrára például a zene, a tánc, az irodalom, a költészet, a színjátszás és a képzőművészet terén.
Azonban a kultúrára gyakorolt hatásán túl a bhakti gondolatrendszere legfőképpen az emberek lelki felemelkedését és a társadalmi békét szolgálja. Bár a bhakti-jóga filozófiája és gyakorlata sokáig csak Indiában volt elérhető, a huszadik század vége óta a világ minden részén ismertté és népszerűvé vált.
A bhakti-jógát hirdető vaisnava hitet leghatékonyabban A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda ismertette meg az Indián kívüli világgal. Ő alapította meg 1966-ban a Krisna-tudat Nemzetközi Közösségét (ISKCON).
A gaudíja vaisnavák Srí Csaitanja (1486–1534) követői. Srí Caitanya a maga idejében Rádha és Krisna együttes imádatát, valamint a kírtan (Isten neveinek közös éneklése) gyakorlatát népszerűsítette. Követői Krisna inkarnációjaként tisztelik őt, akinek eljövetelét a szentírások is megjövendölték., s aki azért jelent meg, hogy a bhakti útját hirdesse. Tanításai szerint az Abszolút Igazság végsoron egy csodálatos lelki személyiség, Isten (Krisna). A Vele való személyes kapcsolat megélése „minden titkok legnagyobbika”, a legmagasabb rendű cél, mely után bölcsek, jógik és filozófusok kutatnak az idők kezdete óta.
A vaiṣṇava szentírások, például a Srīmad-Bhagāvatam elmondja, hogy Istennek több arculata van, és mindenki a saját lelki fejlettségi szintjének megfelelően láthatja e formáit. Isten egyik formája a személytelen energiaként mindent átható, mindenütt jelen lévő Brahman-arculata. Ez voltaképpen Kṛṣṇa lelki testének mindenhová eljutó, ragyogó sugárzása. Isten másik aspektusa a Felsőlélek vagy Paramātmā forma. Ebben a személyiséggel rendelkező formájában Isten minden élőlény szívében és minden atomban is jelen van.
Legteljesebb, eredeti arculata az Ő személyes, kétkarú formája (Bhagavān Kṛṣṇa). Ő a Brahman- és a Felsőlélek-arculat forrása is. Az Úr Kṛṣṇa e személyes formája örökké a lelki világban végzi kedvteléseit társaival, időről időre alászáll azonban, hogy az anyagi világban megszülető, a születést, betegséget, szenvedéseket, változásokat tapasztaló, bajba jutott élőlények számára megtanítsa az odaadás elveit, és hazahívja őket a lelki világba.
Kṛṣṇa számtalan különféle formában száll alá, hogy megtanítsa az élőlényeknek a vallás és a lelki gyakorlatok végzését. Ezek közül két kiemelkedő formája a több mint 5300 éve Vrṇdāvana nevű faluban megjelent pásztorfiú, (Gopāla) Kṛṣṇa és az Úr (Śrī) Caitanya Mahāprabhu, Kṛṣṇa 1486-ban megjelent avatārája, Aki elterjesztette a világban a korunkra jellemző legfontosabb vallásos folyamatot, a Szent Név, a Haré Kṛṣṇa Mahāmantra éneklését.
Prabhupáda, az idős indiai szent, világszerte arra inspirálta a fiatalabb generációkat, hogy hagyjanak fel tudatszennyező szokásaikkal és váljanak eltökélt lelki gyakorlókká. Felismerte annak égető szükségét, hogy a Bhagavad-gítá és más lelki témájú írások tanításai mindenütt elterjedjenek és belső boldogsággal áldják meg a világ szenvedésekkel küzdő népességét.
1896-1915: Vallásos neveltetés, vaisnava gyökerek
Sríla Prabhupáda 1896. szeptember 1-én született az indiai Kalkuttában Abhay Caran De néven. Beceneve Nandu volt, mivel Nandotszava napján, egy nappal Krisna születésnapja után látta meg a napvilágot. A család gyakorló gaudíja vaisnava (Krisna-hívő) volt. Édesapja, Gour Mohan De sikeres kereskedő és kiemelkedő hitgyakorló, s gyermekét is annak nevelte. Gour Mohan vaisnava jövőt álmodott fiának: bevezette a vaisnava kultúrába, s mikor a kis Abhay már 6-7 évesen gyakorolni szerette volna a vallás egyes elemeit, mindenben segítette és támogatta őt. Rendszeresen látott vendégül sadhukat (szent bölcseket) az otthonában, s mindig megkérte őket: “Kérlek, áldjátok meg a fiamat.”
1916-1936: Az egyetemi évektől a lelki tanítómester elfogadásáig
A fiatal Abhay kiváló eredménnyel végezte tanulmányait a kalkuttai Scottish Churches’College-on. Diplomát szerzett filozófiából, közgazdaságtanból és angolból is, noha az egyetemi évei alatt a Gandhi vezette függetlenségi mozgalom hatása alá került. A független India eszméje akkor annyira magával ragadta, hogy miután befejezte a tanulmányait és letette a vizsgáit, Gandhi akkori felhívásának eleget téve, visszautasította a diplomát, így fejezve ki tiltakozását az angol elnyomás ellen. 1922-ben ismerkedett meg lelki tanítómesterével Bhaktisiddhanta Sarasvatí Thákurral, a modern India egyik legnagyobb vaisnava szerzetesével. Bhaktisiddhanta kivételes képességekkel rendelkező tudós és polihisztor volt. Számos gaudíja vaisnava kolostort alapított a szubkontinens több pontján. Előadásain beszélt arról is, hogy a függetlenségi mozgalom célja nem végleges, nem örök – vagyis nem lelki, s ez Abhayra nagy hatást gyakorolt. Abhay Caran De később Kalkuttából Allahabadba költözött, gyógyszerész-üzletkötőként igyekezett eltartani családját, ám mindinkább a lelki élet felé fordult. 1932-ben, 11 évvel megismerkedésük után Bhaktisziddhánta Szaraszvatí hivatalos lelki avatásban részesítette Abhayt. Az elkövetkező négy évben tucatszor találkozott lelki tanítómesterével, aki különleges figyelemben részesítette őt. Beszélgetéseik során többször is kifejezte vágyát Abhaynak: szeretné, ha az egész világon elterjedne a vasinavizmus, méghozzá a könyvnyomtatás és a könyvterjesztés által.
1936-1964: Lemondás a családi életről és a lelki értékek prédikálása
1936 decemberében Bhaktisziddhánta Szaraszvatí 63 évesen elhagyta ezt az anyagi világot. Halála előtt egy hónappal levelet írt Abhaynak, melyben kifejtette: “Meggyőződésem, hogy képes vagy angolul elmagyarázni gondolatainkat és érveinket azoknak, akik nem beszélnek ezeken a nyelveken (bengáliul és hindiül). Ez neked és hallgatóságodnak is hasznára válik majd. Minden remény megvan rá, hogy kiváló angol prédikátor legyen belőled.” Abhay Caran De lelki tanítója kérésére a következő években angol nyelvű magyarázatot írt az egyik legtekintélyesebb vaisnava szentíráshoz, a Bhagavad-gítá verseihez. 1944-ben, amikor a világot elborította a második világháború pokla, a békét és az Isten iránti tiszta odaadást hirdette a Vissza Istenhez folyóirat hasábjain, melyet saját kezűleg írt, sokszorosított és terjesztett. 1950-ben, 54 éves korában erős elhatározással az indiai hagyománynak megfelelően lemondott a családos és világi életről. Teljesen visszavonult, szannyásza avatást kapott (vagyis a lemondott életrendbe lépett) majd Vrindávanába zarándokolt és minden idejét a tizennyolcezer verset számláló Srímad-Bhágavatam (Bhágavata Purána) fordításának szentelte.
1965-1977: A Krisna-tudat elterjesztése Nyugaton
1965. augusztus 13-án élete legnagyszerűbb és egyben legkockázatosabb vállalkozásába fogott lelki tanítómestere kérésére. Egy teherhajó fedélzetén, hét dollárral a zsebében, 69 évesen elindult az Amerikai Egyesült Államokba, hogy megismertesse a vaisnava tanításokat a nyugati világgal. Az Atlanti-óceánt átszelő utazás során tengeri betegségben szenvedett és több szívrohamot is kapott, ám úgy érezte, hogy az Úr megvédelmezi őt missziója beteljesítése érdekében. A lehetetlennek látszó küldetést hamar siker koronázta. Rendkívüli erőfeszítések árán és tiszta odaadásának köszönhetően 1966-ban, megérkezése után csupán 1 évvel sikerült megalapítania a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetét (International Society for Krishna Consciousness – ISKCON). Ez a bejegyzett forma nyugaton is elismert szervezeti kereteket adott a Krisna-tudat terjesztésének, a vaisnavizmus több tízezer éves és mintegy 600 millió hívőt tömörítő hagyományának, vallásának. A prédikálás így rohamos fejlődésnek indult. A tiszteletreméltó Sríla Prabhupáda nevet is már ifjú tanítványai adták neki. Prabhupáda a következő 1 évtizedben 108 templomot épített a világ legfontosabb nagyvárosaiban, több ezer tanítványt fogadott el és részesített avatásban életkortól és származásuktól függetlenül. Önfenntartó farmközösségeket, vallásos oktatást nyújtó iskolákat és mindenki számára nyitott vegetáriánus éttermeket alapított az erőszakmentesség elvét prédikálva. Tizennégyszer utazta körbe a Földet, hogy előadásokat tartson, emellett több mint 50 kötetnyi magyarázatokkal ellátott fordítást készített jelentős indiai szentírásokhoz. Sokan India egyik legnagyobb tudósaként, filozófusaként, és kulturális nagyköveteként tisztelik ezért ma is. Az 1976-os Britannica Book of Year szerint: „Sríla Prabhupáda tudományos és irodalmi köröket kápráztatott el világszerte azzal, hogy az 1968. októbertől 1975. novemberig terjedő időszakban 52 könyvet írt meg és adott ki az ősi védikus kultúráról.”
1977. november 14-én, 81 évesen, Vrindávana szent helyén, Az Úr Krisna szülőföldjén hagyta el ezt az anyagi világot, szeretett tanítványai körében. A vaisnavizmus általa vált a világ minden táján ismertté, s az ő ösztönzésére fogadták el a Nyugat lakói is a bhakti, a Krisna iránti odaadás folyamatát az önmegvalósítás eszközeként. (A Krisna-hívők a holdnaptár szerinti megjelenési napján emlékeznek meg Sríla Prabhupádáról, imádkoznak és egy bensőséges ünnepséget is rendeznek – megjelenési napja ezért mozgó ünnep, Janmástamí másnapján ünneplik a hívek.) Alapítónkról részletesen itt olvashat: www.founderacharya.com
Őszentsége Sivarama Swami vezető szerzetes Magyarországon, az odaadó vallásos folyamat (bhakti-jóga) spirituális tanítója. Közvetlen tanítványa Prabhupádának, s így egyben a vaisnavizmus gaudíja (bengáli) ágának hiteles képviselője. Eddig tizenhat könyvet írt, melyek a bhakti tanításainak részleteit mutatják be. Az ő ösztönzésére és felügyelete alatt jött létre Somogyvámoson a világhírűvé vált Krisna-völgy. Olyan önfenntartó ökofalu és közösség ez, mely az „egyszerű életmód és emelkedett gondolkodásmód” alapelvére épült. Sivarama Swami munkásságát megismerheted a www.sivaramaswami.hu oldalon.
Spa Therapist
Spa Therapist
Spa Therapist
Spa Therapist
Donec nec nisi sit amet nulla eleifend porta vestibulum eu dolor. Curabitur posuere velit id fringilla imperdiet. Aliquam condimentum ornare diam vulputate euismod.
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut in justo pharetra, molestie ex at, euismod libero aliquam congue dignissim sem non egestas nunc imperdiet odio est.
Rhoncus dolor tempor id. Fusce quis turpis non magna elementum porta non vitae velit. In in scelerisque ante.
ISKCON alapítő ācāryája Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda
Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré
