A vaisnava (Visnu vagy Krisna-hívő) lelki kultúrához hozzátartozik a murtiimádat gyakorlata is, melynek során Istent a templomi oltáron elhelyezett és beavatott formában imádjuk.* A budapesti templom oltárán Istennek a mi tradíciónk szerinti két legkegyesebb formája látható, akiknek a neve röviden Gaura-Nitai (hivatalosan Sri Sri Dayal Nitai Vijaya Gauranga). A kis murtikat 1993-ban, a nagyokat pedig 1994-ben avattuk be, és ezt az évfordulót minden évben mint Gaura-Nitai születésnapját ünnepeljük.
* Az oltáron elhelyezett istenszobrok (murtik) hétköznapi szem számára anyagi dolognak tűnnek, mi Krisna-hívők viszont úgy tekintünk rájuk, hogy ők Isten anyagi megnyilvánulásai. Már maguknak a murtik elkészítésének is szigorú szabályai vannak, nem mindegy, hogy ki és miből készíti őket. Ezután egy tisztaszívű és magasrangú brahmana (pap) ünnepélyes ceremónia keretei között megkéri Istent, a Legfelsőbb Lelket, hogy fogadja el ezt az anyagi (általában márványból, fémből, fából) készült formát, hogy ezen keresztül tudjunk kapcsolódni hozzá.
Az oltáron látható murtik, istenszobrok bal oldali alakja Nitai (Nityananda Prabhu), akit Gauranga, vagyis Caitanya Maháprabhu társaként ismerünk, és akivel együtt terjesztette India-szerte a Haré Krisna mantra közös éneklését. Különlegesen kegyes és megbocsátó természete miatt nagyon közel áll a hívők szívéhez. Ezen az ünnepen az ő megjelenésére emlékezünk egy szenzációs fesztivállal.
Hasonlóan a Nityananda trayodasi fesztiválhoz, ez alkalommal az oltár jobb oldalán táncoló Caitanya Maháprabhu megjelenésére emlékezünk, akit az arany avatárnak is szoktak nevezni gyönyörűszép, olvadt aranyhoz hasonlatos bőrszíne miatt. Őt személyesen Isten inkarnációjaként emlegetik a szentírások, erre utal az avatár szó is, ami szó szerinti fordításban annyit jelent: „aki alászáll”. Isten ugyanis nem közönséges emberként születik meg, hanem a lelki világból száll alá az anyagi világba, hogy csodálatos kedvteléseinek bemutatásával vonzalmat ébresszen a földön élő feltételekhez kötött élőlények szívében. Caitanya Maháprabhu és Nityananda Prabhu életét és kalandjait a Caitanya Caritamrita elnevezésű szentírásunk mutatja be.
A Bhagavad-gítában Krisna, Isten azt mondja, hogy korszakról korszakra megjelenik a földön (olykor más-más alakban), hogy helyreállítsa a vallás elveit, megjutalmazza híveit és megbüntesse a gonoszokat, mindeközben pedig csodálatos kedvteléseinek hódoljon hűséges társai kíséretében. Ráma királyfi alakjában a Legfelsőbb Úr a tökéletes uralkodó és férj példáját is bemutatta számunkra. Magával ragadó személyisége miatt az indiaiak szó szerint rajonganak Ráma királyfiért, és születésének évfordulóját évről-évre pompás fesztivállal ünneplik meg. Ezt a hagyományt mi is követjük templomunkban.
A Ratha-yātrā, vagyis a Szekérfesztivál India egyik legősibb és legnagyszabásúbb ünnepe, melyre évente mintegy 1,7 millió ember gyűlik össze. Az eseményt több mint 50 éve nyugaton is számos nagyvárosban megrendezik – a fesztivál Magyarországon is szorosan beépült a Krisna-hívők és immár a főváros tradíciójába is. Az eseményről bővebben a következő oldalon olvashatsz: https://szekerfesztival.krisna.hu/
Ahogy az a havi könyvosztó napok menüpont alatt olvasható, számunkra kiemelten fontos lelki tanítómesterünk, Srila Prabhupada lelki tudománnyal és önmegvalósítással foglalkozó könyveinek osztása. Templomi szerzeteseink közül a legtöbben ezt a szolgálatot teljes időben végzik a főváros utcáin, illetve időszakosan a kisebb-nagyobb magyar településeken is. A téli időszakban karácsony közeledtével pedig a nagyvilág összes krisnás közössége megmozdul, hogy az úgynevezett könyvosztó maratonon minél több lelki gyakorló minél több könyvvel árassza el a lelki tudás iránt érdeklődő fiatalokat és idősebbeket egyaránt. A templomi szerzetesek ez idő alatt pihenőnap nélkül, napi 10-12 órában ezt a tevékenységet végzik minden élőlény lelki felemelkedése érdekében. Az év utolsó napján, december 31-én tartott Sankirtan fesztivál nemcsak a maratonnak, hanem az egész éves könyvosztó időszaknak is egy szép lezárása, amikor megünnepeljük, hogy hány lélek részesült a védikus tudás áldásában a kiosztott könyvek által.
A pāda–yātrā tradíció eredetileg Indiából származik, az ott élők elsősorban vallási célzattal vettek részt gyalogosan vagy ökrös szekérrel tett zarándoklatokon, de nem egyszer prominens politikusok vagy tanítók is vállaltak gyalogos utazást azzal a céllal, hogy szorosabb kapcsolatba tudjanak kerülni a társadalom különböző csoportjaival, tudják őket személyesen oktatni az életüket érintő témákról, vagy ösztönözni őket az együttműködésre.
A magyar pāda–yātrā zarándok csapatunk elsősorban a Govinda-Klub csapat tagjaiból, Krisna-hívő lelkészekből, fiatal szerzetes tanulókból és önkéntesekből áll össze. Gyaloglásunkkal szeretnénk ráirányítani a figyelmet arra, hogy ebben a bizonytalansággal és veszélyekkel teli időszakban minden eddiginél nagyobb szükség van a lelki tudatosság fejlesztésére, az egyének és közösségek összefogására, egy élhetőbb, biztonságosabb, emberibb világ megteremtésére. De ehhez változtatni kell a modern fogyasztói társadalom által belénk nevelt, jól megszokott, az élvezetek mohó hajszolására épülő, önző, személytelen életmódunkon.
A zarándoklat mottója ezért: Úton a változásért
A pada-yatráról bővebben a következő oldalon olvashatsz: https://govindaklub.hu/new_govinda/program/pada-yatra-2022/?v=35b5282113b8
Donec nec nisi sit amet nulla eleifend porta vestibulum eu dolor. Curabitur posuere velit id fringilla imperdiet. Aliquam condimentum ornare diam vulputate euismod.
ISKCON alapítő ācāryája Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda
Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré